Ismeretségek Szent Márton köpenye alatt

Ha nem is túra, de kaland, öröm és valami melegség a szívben...

Filmforgatás a Szent Márton útról. - 2020. 05. 15.

Mondja nekem valaki, hogy nem érdemes teljes szívvel csinálni mindent. 

Csakis úgy érdemes. 

A megszállott zarándok alkalmasnak találtatott arra, hogy a Szent Márton út Szombarthely környéki szakaszairól készülő projektzáró filmben szerepet kapjon. Kedves Orbán Róbert, aki már bizalmamba férkőzött teljesítményem és "főállású" zarándokságom elismerésével, megkeresett, hogy megosztanám-e tapasztalataimat, élményeimet, emlékeimet a viasancti általam bejárt szakaszairól. "Gyere el egy fél napra, beszélgetünk, sétálunk, nem nagy dologra kell gondolni."

Hát jó, elmentem. De persze azért nem volt ez ilyen laza menet. Kiderült, hogy egy kicsit többet tennének a vállamra a filmben, mint egy kis könnyed beszélgetés. Pillanatok alatt egy kamerával találtam szembe magam, "akivel" beszélgetnem kellene. Vagyis csak úgy szabadon mondani, mondani... Oké, tanár vagyok, tudok beszélni, de az a kamera kicsit sem hasonlított sem bájos gyerekre (ami az én műfajom), de még szimpatikus felnőttre sem. 

A rámtelepedett jeges rémületet látva Róbert elsunnyogott sétálni, a csaj majd megoldja (erre számított - később bevallotta). A helyzetet a két szimpatikus fiatalember jelenléte mentette meg (Németh Marci, az ijesztő kamera mögött, és Polgár Tibor, az egyik közeli tölgynek vetve hátát sugározta a megnyugtató jelenlétet, hogy jó lesz ez, csak mondjad...).

Végül sikerült elengednem a görcseimet, és ha nem is mindent, de sok mindent megosztani a leendő nézőkkel. Végül jól is esett, kicsit visszagondolni a tavaly ősz óta részemmé vált élményekre, tapasztalásokra. A Szent Márton erdő csendesen zúgott körülöttünk, fújt a szél, sötét felhők jöttek, mentek, de nekünk nem volt ez baj.

A séta, az emlékek, kalandok megosztása átmelegítette a szívemet. Ezek az emberek örülnek nekem, és valami jó dolgot fogunk összehozni. A csömötei kilátóban aztán (bár nem árultam el nekik) az a nagy szél megint sok feszültséget, bút kifújt belőlem, és a "szentmártonos" hangulat, a "jó helyen vagyok", "jó úton haladok" érzés megerősödött bennem.

Lassan már úgy leszek Szombathellyel is, mint ahogyan Egerszeggel voltam a kezdetekkor... Egyre több kapocs, ismeretség alakul, és mindig van ok ide is visszatérnem.

Ajándék lett számomra ez a nap, és izgatottan várom a filmet. Róberttel pedig sok érdekes és vicces összefüggésre is fényt derítettünk, mi őrségi kálomisták. 

Sok minden befér Szent Márton köpenye alá: kaland, élmény, feltöltődés, barátságok. 

Köszönöm nektek fiúk!