Menni valakiért
N-03, N-04, N-05 Kőszeg - Nemeskér 2020. 01. 25.
Sokat tervezgettem, szerveztem ezt az utat, mert egyre távolabbiak az útvonal kezdő és végpontjai Zalaegerszegtől, így hosszasan kell böngésznem a vasúti- és buszmenetrendeket, hogy időben tudjak indulni, és még lehetőleg egy napon belül haza is érkezni. A másik szempont pedig, hogy nem ragaszkodom szigorúan a szakaszok beosztásához, ha úgy érzem, menet közben, akár a harmadik szakaszba is belevágok, amennyiben az idő és az erőm engedi. Ez történt most is. De történt más is. A túra előtti estén kaptam a hírt, hogy egy hozzám közel álló fiatal anyuka nagybeteg, komoly műtét előtt áll. Jelszerű és sorsszerű volt, hogy éppen akkor este jött a hír, így neki, az ő gyógyulásáért ajánlottam fel a szombati zarándoklatomat.
A már "szokásos" 4:45-ös vonattal indultam Kőszeg felé (ahogy látom ez a vonat jó lesz még a további útjaimhoz is), fél hét körül indultam el a kőszegi vasútállomásról Ólmod felé. Fel kellett készülni, hogy ez az út gyakran vezet aszfaltos autóút mentén, ezért a láthatósági mellény és a fejlámpa elengedhetetlen kellék. Kb. 2 km-t kell az út mentén haladni, majd egy szép erdei útszakasz következik, amely sokáig a Mária-úttal párhuzamosan halad. A határvidéken járunk, több helyen emlékkő, tábla utal erre. Csodálatos élmény a reggeli pirkadatban egyedül az erdő párái és neszei közt haladni. Az ember eggyé válik a teremtett világgal, csak a béke és a hála járhatja át a szívét. Ez az az érzés számomra, amikor kéz a kézben járok Istennel.
Ólmodra a kora reggeli órákban érkezem. Ez a gradistyei horvát Szent Márton út horvát nemzetiségi falvakon visz keresztül. Már a falu határában álló Mária szobor is horvát feliratú. Szép, rendezett falu, könnyen követhetőek a jelek egészen Horvátzsidányig. Bár többnyire nem sikerül a pecsételő helyekre bejutnom, most ez megtörténik, a falu plébánosa kedvesen beinvitál a paplakba, megszerzem a kincset érő pecséteket, és még a Mária szobor gyűjteményét is megcsodálhatom. A Kiszsidány felé vezető utat kicsit nehezebben találom meg két házsor között vezet az ösvény az erdősávhoz, de miután minden lehetséges irány közül csak ez az út maradt, azért csak ráleltem a sárga jelekre. Kiszsidányon az evangélikus közösségi házhoz ér ki az út, majd a főutcáról újra az erdőbe kanyarodva hamar megérkezek Peresznyére. Ez egy régi, római korból emlékeket őrző falu, ahogyan megtudom az öreg bácsitól, aki útba igazít Répcevis felé. Szép a horvát egyházi gyűjteménye, amelyet egy múzeumban lehet megnézni a falu közepén. Répcevisig a közút mentén kell haladni, előkerül újra a láthatósági mellény és a (kicsit feljavított) meleg tea is, mert bizony nagyon hideg van, egész nap nem megy nulla fok fölé a hőmérséklet. Répcevisen áthaladva Zsira felé kicsit téblábolok, mert az útjelezések át vannak húzva, de a térképre hallgatok inkább, ezért megyek tovább a közút mentén. Zsirán érdemes kitérni a falu végében álló Szent József kápolnához, majd ismét a közút mentén haladni tovább Undig. Itt is gond van a sárga jelekkel, de már nem esek kétségbe, és mivel nem akarok sarat dagasztani egy kisebb erdőszéli utat kihagyva inkább az autóút szélén gyalogolok Undig, így útba esik egy kis horgásztó és egy kilátó, és mivel ebédidő van, megállok enni, inni, nézegetni kicsit.
Undon az első dolog, amit felfedezek a horvát Szent Márton kápolna, az undi Szent Márton templom környékén is elidőzök, majd a térkép útvonalát követve megyek tovább Sopronhorpács felé. Szántóföldek mentén vezető út ez, amit szeretek, ha egyértelmű, hogy merre kell letérni egy-egy elágazónál. Itt nem az, de a térkép ismét megment, és megment Sopronhorpács elején is, ahol a hivatalos Szent Márton út tábla rossz irányba mutat. Fél három körül jár az idő, amikor a Szent Péternek és Szent Pálnak ajánlott bélletes kapuzatú sopronhorpácsi templomhoz érek. Eredetileg ez lett volna a túrám végcélja, de mivel még van időm sötétedésig, tovább megyek, így a következő utam kiindulási pontja közel fog esni a lövői vasútállomáshoz, könnyebb szervezni az indulást.
Sopronhorpácstól Egyházasfalu csak egy rövid séta, itt újra betér az út az erdőbe, és azért csak a rend kedvéért van némi sárdagasztás, de igazán nem vészes. Mivel ez egy ritkás erdősáv, jól lehet tájékozódni, és mivel már alkonyodik találkozom őzekkel is. Az erdős részt elhagyva egy aszfaltos út vezet a vasúton keresztül Nemeskérre, ahová negyed négy után érkezem, és fél négy körül van busz Sopron felé. Szervezni sem lehetett volna jobban. Nagyon békés és feltöltekezésre alkalmas 40 km-t tettem meg végül, és közben gondolatban fogtam valaki kezét, akit Isten gondviselésére és szeretetére bíztam ezen a napon.
