Dorkóban, derűsen

A Balaton-Felvidéki Szent Márton Út befejezése:

Sümeg - Nyirespuszta - Alcsabi templomrom

Kb. 16 km - 2020. 08. 20.

Voltak terveim, elképzeléseim ezzel az úttal kapcsolatban, de váratlan fordulatok miatt ismét újra kellett gondolnom a dolgot. Indulás előtt elméláztam azon is, hogy mi a zarándok-cél, és bevillant egy kép: a templomokban, kegyhelyeken kirakott táblákon néha csak annyi áll - hálából. Ez volt ma az én szívemben is. A bonyodalmak, nehézségek ellenére annyi mindent kaptam az elmúlt pár hónapban Istentől, hogy nagy hála és öröm van bennem. Tehát a mai zarándoklatom a köszönet útja is. 

Azt már a térképet böngészve láttam, hogy nem túl nagy a táv, így nem aggódtam, hogy csak 11 óra körül érek Sümegre. Aggasztó volt viszont a tudat, hogy a Püspöki Palota felújítása miatt esetleg nem jutok be a Szent Márton freskóhoz. A szervezők nem jelezték, hogy az útlevélben megjelölt időponthoz képest (2020 húsvétja) jókora csúszás van a munkálatokban.

A helyszínre érve azonban ismét azt kellett tapasztalnom, hogy itt bizony nem fogok tudni kódot satírozni. Kerítés, munkagépek, tiltó táblák... Telefonos segítség, Robi tanácsára a Tourinform irodában is érdeklődtem, ahol a hölgy mosolyogva közölte, hogy ő még erről nem hallott, nagyon megcsodálta a zarándok útlevelemet is. Azért telefonált az illetékesnek, aki elmondta, hogy a kódot még ki sem helyezték, így nem tud segíteni.

Szigliget és Veszprém után ez már a harmadik ilyen eset, gondoltam magamban valamit...

Útra keltem tehát a piros jelzésen Nyirespusztára. Ahogy mentem kifelé Sümegről, azért éreztem magamon, hogy "mint dühös bikának, olyan a járása", jól jött, hogy a túristaút a temetőn keresztül vezetett, ahol rögtön elkezdtem böngészni a különös sírokat, majd fotózni, elgondolkodni, gyönyörködni. El is csitult bennem a hőzöngés. A városon kívül a piros jel erdős, itt-ott sziklás útvonalon halad. Mivel az új lakásból indultam reggel, a túracipőm viszont még az albérletben maradt, egy vékony talpú dorkóban rótam a kilómétereket, ez nem mindig esett jól... Találtam néhány eddig nem ismert akupunktúrás pontot a talpamon. Viszont az útra kihajló szilvafaág biztosította az ebédet. Egy szép bálás mező mellett kicsit elábrándoztam, de amúgy tartottam a "nagyonmegyek" tempómat (azt írta a nyomkövetőm, hogy a legnagyobb sebességem 6,9 km/h volt, pedig nem tűnt fel, hogy futottam volna). Rendesen meg is lepődtem, amikor egy óra tájban kiértem egy aszfaltos útra. Először azt gondoltam, eltévedtem, nem hittem el, hogy az már a Nyirespusztára vezető út. Pedig az volt. Hamar rátaláltam a Szent Márton imaházra, és itt fellelhető volt minden, ami szükséges. Miért van az, hogy az apró településeken nem ütköztem eddig sem sehol akadályba? Szelfiztem Mártonnal, aztán továbbindultam Csabrendek felé. Kicsit csillapították az éhemet, szomjamat az út menti szederbokrok. 

Útba akartam ejteni a Robi által ajánlott Alcsabi templomromot. Az idővel nagyon jól álltam, csak a meleg és a szomjúság gyötört. De érdemes volt kitartani. A kukoricaföldek útán az út szélén egy tábla: Szent Mártonnak szentelt templom rom. Egy kis fás "liget", ami a romot rejti. Úgy kell bebújni a fák között, és ha az ember nyitott szívvel érkezett, egészen biztosan megérzi azt az érthetetlen jelenlétet, ami belengi ezeket a helyeket. Én az Isten Lelkének hívom. Csendben leültem a porladozó falmaradványra, és hálát adtam mindenkiért és mindenért, amit kaptam, ami az enyém. Tudtam, hogy nem vagyok, és már nem is leszek egyedül. Jó volt ezt érezni.

Az erdőből kilépve körülöttem volt a meleg nyári nap. Elmosolyodtam, és sietve indultam Csabrendekre, mert már nagyon szomjas voltam. Sajnos, hiába érkeztem meg gyorsan, ünnepnap lévén nem volt nyitva a buszmegálló közelében semmi, messze menni nem mertem, mert fél négy előtt volt Sümeg félé busz, így csak a szobrokat fotóztam le, és tűrtem.

Sümegen aztán a Huber cukrászda kárpótolt, ettem (egy Részeges Izidor nevű sütit), ittam, kávéztam. Elgondoltam a napomat, és elégedett voltam (a sümegi sikertelenség ellenére), és azért büszke is, hogy újabb Szent Márton utat jártam végig, mivel a Vörösberényi templomot egy másik kalandomba beépítve már a múlt héten felkerestem.