Horhosok útja

Zalai tájakon - 2020. 05. 02.

Az egészségügyi ajánlásokat betartva továbbra is csak helyből bejárható túrákra vállalkozom.

Zalaegerszeg környékét már sok irányból bejártam, ezért most olyan kiinduló pontot kerestem, ami nem annyira ismert nekem. Zalaegerszeg csácsi városrészéből indul a Horhosok útja három távban: 8 km (zöld), 14 km (kék), 23 km (piros). A megszállott természetesen a piros utat választotta.

A városból a csácsi "hegyen" keresztül jutunk a kápolnáig, majd egy erdősáv mentén végül a kedvenc útvonalamra térhetek, az erdei útra. Májusban gyönyörű az erdő, a teremtettség teljes szépségében tündököl, az illatok, a hangok, a napsütés, minden olyan tökéletes, csak észre kell venni a pillanat szépségét. Az út rendkívül kanyargós, de nagyon jól követhető, végig ki van táblázva. Az erdőből kiérve pincék mentén halad az út, majd gyönyörű, tavaszi virágokkal teli mezők, homokfal, útmenti keresztek: idill, béke, öröm.

Petőhenye egy ékszerdoboz, a templom, a kálvária, a falu központja egyszerűségében kedves és szép. A piros útvonal a legjobb irányból érkezik a településre és csendes erdősáv, kaszáló, méhészet és telkek, pincék mellett vezet ki a faluból a "hegyhátra", a túra legmagasabb pontjáig, a Henye-hegyi kápolnáig.

Megyek a hegyháton, lábam alatt ez a szép zalai táj, és érzem, újra, bárhogy is, nekem itt helyem van. Szeretem ezt a vidéket, bár nem itt születtem, nem a véletlen, hanem az Isten keze vezetett Zalába, hogy megtörjön, meggyötörjön, felnőtté tegyen, magamra ébresszen... majd otthont adjon.

A túra utolsó szakasza a csácsi állatsimogató mentén halad el, majd a megvehagymás völgy és a Zala ártér következik; itt meglepő módon szembe fordulunk ismét a rövidebb utak irányával, és még egy erdei séta, újabb kanyarok következnek, a Zalarét tűző napsütéséből jó bemenekülni a fák közé. 

A túraleírásban ezt a szakaszt 23 kilométeresnek tűntetik fel, és a gyakorlott túrázóknak 7 órás időtartamot saccolnak. Az én navigátorom csak a túraútvanalat 25 kilométeresnek mérte, és megszállotthoz méltóan lejártam öt óra alatt.

De hogy ne legyen hiányérzetem, még hozzájött a lábamba kb 10 kilométer (5 oda 5 vissza Csácsig és Csácstól), mivel a város másik végében lakom. Hiányoznak a messzi tájak, hosszú túrák, de öröm megtalálni magam körül is a szépségeket. Biztos vagyok benne, hogy ezt az utat még ősszel, télen is be kell járnom, és a szépségét azokban az évszakokban is átélnem.