Nagypénteki keresztút

2020. 04. 10.

A nagyhét az év legszebb időszaka számomra. A lelkem ünneplőbe öltözik ilyenkor, és már előre repesve várja az alkalmakat, amikor Isten Igéje mellett közösségben lehetünk, mi akik "prédikáljuk a megfeszített Krisztust". Az Úrnak hála olyan városban lakom, ahol tényleg megvalósul ilyenkor is az ökumené, a felekezetek közössége; a nagypénteki városi keresztút az ünnep egyik legszebb alkalma számomra.

Ám ebben az évben minden más. Nem lehetünk közösségben, nem mehetünk a templomainkba, nem imádkozhatunk együtt. Sok, áldott alkalom elérhető az internetes csatornákon, és a Lélek bennünk lehet, de nekem fájóan hiányzott a keresztút, az elmélyülés, az ima, az ének.

Megvalósítottam hát. Zalaegerszeget dombok veszik körül, és ezeken egy-egy feszület, kápolna lettek az én keresztutam stációi. Mivel már 15 éve itt élek bátran vágtam neki a "hegyvidéknek", ahogyan az itteniek hívják a kis dombokat.

Teskánd felé indultam ki a városból, majd a falu szélén rátértem az erzsébethegyi útra. Déli verőfény (a tíz órai istentisztelet után indultam), csicsergő madarak, a szél simogat, a táj lüktet körülöttem. Hamar felértem egy dombtetőre, ahonnan belátni a Göcsej egy részét. Istenem, minden emlék, érzés ellenére én nagyon szeretem ezt a vidéket, otthonom ez is, úgy mint a baranyai lankák.

Újhegytől a TV toronyig erdős részeken, szántók mellett mentem csak úgy "toronyiránt". Nem csalódtam, a csáfordi kereszthez értem ki. Itt gyújtottam meg a mécseseimet, imádkoztam, hálát adtam, hogy ha így egyedül is, de mégsem magányosan járhattam végig az én különös keresztutamat. Az alsóerdőig ereszkedtem le, és kertvároson keresztül mentem hazafelé, mert mindenképpen útba akartam ejteni a kertvárosi templomot (itt eszembe jutott Robi atya, aki mára szép lelki élményeket kívánt a reggeli youtube üzenetében, nekem megadatott).

Más volt ez a nagypéntek. Talán nem baj. Krisztus velünk járt ma is, földig hajolt a kedvünkért ma is, csak legyen fülünk, szívünk meghallani a szavát, megérteni hihetetlen áldozatát, elfogadni szeretetét.